1 Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égõáldozatnak oltára Izráel számára.
2 Megparancsolá azért Dávid, hogy gyûjtsék össze az Izráel földén való jövevényeket, a kiket kõvágókká tõn, hogy faragni való köveket vágnának, hogy az Isten házát megcsinálnák.
3 Továbbá sok vasat szerze Dávid szegeknek, az ajtókhoz és a foglalásokra; rezet is bõségesen minden mérték nélkül.
4 Számtalan czédrusfát is; mert a Sídon és Tírus [város]beliek czédrusfákat bõségesen szállítának Dávidnak.
5 Mert monda Dávid: Az én fiam, Salamon, gyermek és igen gyenge, az Úrnak pedig nagy házat kell építeni, mely híres legyen és ékesség az egész világon; elkészítek [azért mindeneket] néki. Dávid azért [mindeneket] nagy bõségesen megszerze, minekelõtte meghalna.
6 Hivatá azért Dávid az õ fiát, Salamont, és meghagyá néki, hogy az Úrnak, Izráel Istenének házat csináltasson.
7 És monda Dávid Salamonnak: [Édes] fiam, én elgondoltam vala szívemben, hogy az Úrnak, az én Istenemnek nevének házat építsek;
8 De az Úr ekképen szóla nékem, mondván: Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én elõttem.
9 Ímé fiad lészen néked, a kinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitõl; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az õ idejében.
10 Õ csinál az én nevemnek házat; õ lészen nékem fiam és én néki atyja leszek, és megerõsítem az õ királyságának trónját Izráel felett mindörökké.
11 Most [édes] fiam legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképen szólott te felõled;
12 De adjon az Úr néked értelmet és bölcseséget, mikor téged Izráel fölé helyez, hogy az Úrnak a te Istenednek törvényét megõrízzed.
13 Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, a melyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izráelnek. Légy bátor, légy erõs, ne félj, és ne rettegj!
14 Ímé én is az én szegénységemben szereztem az Úr házának [építésére] százezer tálentom aranyat és ezerszer ezer tálentom ezüstöt, és rezet, s vasat mérték nélkül, mert igen bõven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.
15 Van néked sok mívesed, kõvágód, kõ- és fafaragód és mindenféle dologban bölcs mesterembered.
16 Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: [azért] kelj fel, láss hozzá, és az Úr legyen veled!
17 Megparancsolá pedig Dávid Izráel összes fõembereinek, hogy [õk] is legyenek segítségül az õ fiának, Salamonnak, [ezt mondván]:
18 Avagy nincsen-é az Úr a ti Istentek ti veletek, a ki néktek békességet adott köröskörül? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és meghódolt e föld az Úr elõtt és az õ népe elõtt.
19 No azért keressétek az Urat a ti Istenteket teljes szívetek és lelketek szerint, és felkelvén, az Úr Isten szentséges helyét csináljátok meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját és az Istennek szentelt edényeket a házba, a mely építtetik az Úr nevének.