1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.
2 És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.
3 És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.
4 Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!
5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!
6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.
7 A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!
8 Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.
9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;
10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.
11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.