1 A tizenegyedik évben, a harmadik hónap elsején így szólt hozzám az ÚR igéje:
2 Emberfia! Mondd ezt a fáraóról, Egyiptom királyáról és népe tömegéről: Kihez hasonlítasz nagyságodban?
3 Nézd, Asszíria olyan volt, mint egy libánoni cédrus: szép ágú, árnyas lombú és magas növésű, a sűrű felhőkig ért a teteje.
4 Víztől nőtt meg nagyra, a mélység vize tette magassá, ennek a tövéhez árasztotta folyóit mindenfelől, csak patakjait bocsátotta a mező többi fáihoz.
5 Ezért lett magasabb növésű a mező többi fáinál: sok ága nőtt, és hosszú hajtásai lettek a sok víztől, mely feléje áradt.
6 Ágain fészket rakott minden égi madár, hajtásai alatt fiadzott a mező minden vadja, s árnyékában lakott mindenféle nép.
7 Szép volt nagyságával, hosszan kinyúló ágaival, mert gyökerei sok vizet kaptak.
8 Nem volt hozzá fogható cédrus az Isten kertjében, a ciprusoknak sem voltak hozzá hasonló ágai, és a platánoknak sem voltak olyan hajtásai, mint neki: Isten kertjében egy fának sem volt hozzá hasonló szépsége.
9 Széppé tettem őt dús lombú ágaival, irigykedett is rá Éden minden fája az Isten kertjében.
10 Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Mivel magasra nőtt, és teteje fölnyúlt a sűrű felhők közé, felfuvalkodott, mert magasra nőtt,
11 a népek urának kezébe adtam: tegyen vele, amit akar. Bűne miatt taszítottam el.
12 Kivágták az idegenek, ledöntötték a legkegyetlenebb népek. A hegyekre és a völgyekbe hullottak lombos ágai, hajtásai összetörve estek a földre, a patakmedrekbe. Árnyékából pedig elvonult a föld összes népe, és ott hagyta.
13 Ledőlt törzsére rátelepedett minden égi madár, hajtásain ott tanyázott minden mezei vad.
14 Azért ne nőjön túl magasra egy fa sem a víz mellett, ne nyújtsa tetejét a sűrű felhők közé! Ne bizakodjék el nagyságában senki, ha a víz táplálja, mert mindenki halálra jut, a föld mélyébe, azokkal az emberekkel, akik leszálltak a sírba.
15 Így szól az én Uram, az ÚR: Amikor leszállt a holtak hazájába, gyászba borítottam miatta a mélység vizeit, gátat vetettem folyóinak, és a víztömegeket elzártam. Feketébe öltöztettem miatta a Libánont, a mező fái is mind elepedtek.
16 Zuhanásának hangjával megrendítettem a népeket, amikor a holtak hazájába taszítottam a sírba leszállókkal együtt; és megvigasztalódott a föld mélyében Éden minden fája, Libánon válogatott szépsége, mindaz, amit a víz táplált.
17 Mert ezek is leszálltak a holtak hazájába, a fegyverrel megöltekhez, azokkal a népekkel együtt, amelyek hatalmának árnyékában éltek.
18 Kihez hasonlítasz dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélyébe, ahol körülmetéletlenek közt fekszel, fegyverrel megöltekkel együtt. Így jár a fáraó és népének egész tömege! - így szól az én URam, az ÚR.