1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2 Mikor hagytok már fel a szavakkal? Gondolkozzatok, és aztán beszéljünk!
3 Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
4 Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
5 Sőt, a bűnösök világossága kialszik, tüzük lángja nem fénylik.
6 A világosság elsötétedik sátrában, mécsese kialszik mellette.
7 Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tanácsa buktatja el.
8 Mert lába hálóba bonyolódik, és kelepcébe kerül.
9 Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
10 Kötél van elrejtve számára a földön, és csapda van ösvényén.
11 Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
12 Éhesen vár rá a nyomorúság, és kész a veszedelem, hogy elbuktassa.
13 Darabonként rágja le a bőrét, darabonként rágja a halál kezdete.
14 El kell szakadnia biztonságos sátrától, és oda kell lépnie a borzalmak királya elé.
15 Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
16 Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
17 Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
18 Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
19 Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
20 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
21 Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.