1 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.
2 Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.
3 De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot.
4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.
5 De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt.
6 Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.
7 Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.
8 De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.
9 Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.
10 Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.
11 Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek.
12 Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira.
13 Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember.
14 Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
15 Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.
16 Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet.
17 Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok!
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek.
19 Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők.
20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok.
21 Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem.
22 Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.