1 Bizony, megremeg ettől a szívem, és csaknem kiugrik a helyéből.2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki.3 Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.4 Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja.5 Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.6 Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.7 Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik!8 A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik.9 Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg.10 Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz.11 Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő.12 Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.13 Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.14 Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőben?16 Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a tökéletes tudás csodái?17 Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet?18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör?19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.20 Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok? Mondta-e valaha ember, hogy el akar veszni?21 Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul.22 Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás.23 A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni, hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot mégsem nyomja el.24 Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.