25 Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta.26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát.27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak,28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta:29 "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel,30 mert meglátták szemeim üdvösségedet,31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára,32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek."