1 Rúben és Gád fiainak igen sok jószága volt. Amikor látták, hogy Jazér és Gileád földje mennyire jószágtartásra való hely,
2 akkor Gád és Rúben fiai odamentek Mózeshez és Eleázár paphoz, meg a közösség vezető embereihez, és ezt mondták:
3 Atárót, Díbón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón,
4 az a föld, amelyet megvert az ÚR Izráel közössége előtt, jószágtartásra való föld, szolgáidnak pedig van jószáguk.
5 Ha jóindulattal vagy hozzánk - mondták -, hadd kapják meg szolgáid ezt a földet örökségül, és ne vigyél át bennünket a Jordánon!
6 Mózes ezt felelte Gád és Rúben fiainak: Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek harcba vonulnak?!
7 Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az ÚR adott nekik?
8 Atyáitok is így cselekedtek, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megtekintsék az országot.
9 Fölmentek az Eskól-völgyig, és megnézték az országot, de elvették Izráel fiainak a bátorságát attól, hogy bemenjenek abba az országba, amelyet nekik adott az ÚR.
10 Ezért fellángolt az ÚR haragja azon a napon, és így esküdött meg:
11 Az Egyiptomból feljött férfiak, húszévestől fölfelé, nem látják meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem oda Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivel nem követtek engem tökéletesen,
12 kivéve Kálébot, a kenizzi Jefunne fiát és Józsuét, Nún fiát, mivel ők tökéletesen követték az URat.
13 Fellángolt az ÚR haragja Izráel ellen, hagyta őket bolyongani a pusztában negyven évig, míg ki nem pusztult az az egész nemzedék, amely olyat követett el, ami nem tetszett az ÚRnak.
14 És most ti, vétkes emberek fajzata, atyáitok nyomdokába léptek, hogy még növeljétek az ÚR Izráel ellen fellángolt haragját?!
15 Ha elfordultok tőle, még tovább hagyja népét bolyongani a pusztában, és az egész népnek vesztét okozzátok.
16 Ekkor közelebb léptek hozzá, és ezt mondták: Csak juhaklokat építünk itt a jószágnak, meg városokat a családunknak,
17 de mi magunk hamarosan fölfegyverkezünk, és megyünk Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket a területükre. Csak a családunk lakjék megerősített városokban az ország lakosai miatt.
18 Nem térünk vissza házainkba, amíg meg nem kapja minden izráeli a maga örökségét.
19 Hiszen mi nem akarunk velük együtt örökséget kapni ott a Jordánon túl, mert már jutott nekünk örökség a Jordánon innen, keleten.
20 Mózes így felelt nekik: Ha így cselekesztek, ha fölfegyverkeztek a harcra az ÚR színe előtt,
21 és átkel a Jordánon minden fegyveres ember az ÚR színe előtt, amíg ő ki nem űzi ellenségeit maga elől,
22 és ha akkor tértek vissza, amikor meghódol az a föld az ÚR előtt, akkor ártatlanok lesztek az ÚR és Izráel szemében, és örökségül kapjátok ezt a földet az ÚRtól.
23 De ha nem így cselekesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.
24 Építsetek városokat családotoknak és aklokat nyájaitoknak, de amit kimondtatok, azt tegyétek meg!
25 Akkor ezt mondták Gád és Rúben fiai Mózesnek: Úgy cselekszenek szolgáid, ahogyan te parancsolod, urunk!
26 Családunk, asszonyaink, jószágunk és mindenféle állatunk ott marad Gileád városaiban.
27 Szolgáid pedig mindnyájan fegyveresen hadba vonulnak az ÚR előtt, ahogyan te, uram, kívánod.
28 Mózes parancsot adott Eleázár papnak és Józsuénak, Nún fiának, meg az izráeli törzsek családfőinek,
29 és ezt mondta nekik: Ha Gád és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, mindnyájan fölfegyverkezve a harcra az ÚR színe előtt, és ha majd meghódol az a föld előttetek, akkor adjátok nekik Gileád földjét örökségül.
30 Ha azonban nem kelnek át veletek fegyveresen, akkor köztetek kapjanak örökséget Kánaán földjén.
31 Gád és Rúben fiai így válaszoltak: Úgy cselekszünk, ahogyan az ÚR meghagyta szolgáidnak.
32 Mi átkelünk fegyveresen az ÚR színe előtt Kánaán földjére, de birtokunk legyen itt, a Jordánon innen.
33 Mózes tehát Gád és Rúben fiainak, meg József fiai közül Manassé törzse felének adta Szíhónnak, az emóriak királyának országát és Ógnak, Básán királyának országát, azt a földet a területén lévő városokkal együtt, az országban mindenfelé levő városokkal.
34 Ott építették föl Gád fiai Díbónt, Atárótot és Aróért,
35 Atrót-Sófánt, Jazért és Jogbohát,
36 Bét-Nimrát és Bét-Háránt, ezeket az erős városokat és juhaklokat.
37 Rúben fiai pedig fölépítették Hesbónt, Elálét és Kirjátaimot,
38 Nebót, Baal-Meónt, amelyeknek megváltoztatták a nevét, továbbá Szibmát. Így nevezték el azokat a városokat, amelyeket fölépítettek.
39 Manassé fiának, Mákírnak a fiai pedig Gileádba vonultak, és elfoglalták azt. Kiűzték az ott lakó emóriakat.
40 Mózes Manassé fiának, Mákírnak adta Gileádot, és az ott telepedett le.
41 Manassé másik fia, Jáír fölvonult, és elfoglalta azoknak a sátorfalvait. Elnevezte azokat Jáír sátorfalvainak.
42 Nóbah is fölvonult, elfoglalta Kenátot és falvait, és a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.