1 A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen.
2 Az ostoba nem leli kedvét az értelemben, csak saját eszének a fitogtatásában.
3 Ahová bűnös érkezik, oda megérkezik a megvetés is, és a szégyentelenséggel együtt jár a gyalázat.
4 Mély víz az ember szájának a beszéde, áradó patak, bölcsesség forrása.
5 Nem jó a bűnösnek kedvezni, sem jogaiból kiforgatni az igaz embert.
6 Az ostoba ajka perpatvart okoz, és szája vereséget idéz elő.
7 Az ostobának saját szája a romlása, és ajka önmagának a csapdája.
8 A rágalmazó szavai, mint a jó falatok, behatolnak a test belsejébe.
9 Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.
10 Erős torony az ÚR neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.
11 A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli.
12 Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos.
13 Aki arra felel, amit meg sem hallgatott, azt bolondnak tartják, és megpirongatják.
14 Az ember lelke elviseli a szenvedést, de ha a lélek összetörik, azt el lehet-e hordozni?