1 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül. URam, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
2 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
3 Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
4 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
5 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
7 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
8 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
9 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
11 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
12 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
13 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
14 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
15 Mert benned reménykedem, URam, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
16 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben!
17 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
18 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
19 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
20 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
21 Ne hagyj el engem, URam, Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!