1 A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg. Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!
2 Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!
3 Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó URam!
4 Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg!
5 Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)
6 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
7 Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki.
8 De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket.
9 Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.
10 Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét.
11 Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk!
12 Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek!
13 Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)
14 Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban.
15 Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.
16 Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok.
17 Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!