1 A maga kivánsága után megy az agyas ember, minden igaz bölcseség ellen dühösködik.2 Nem gyönyörködik a bolond az értelemben, hanem abban, hogy az õ elméje nyilvánvalóvá legyen.3 Mikor eljõ az istentelen, eljõ a megútálás; és a szidalommal a gyalázat.4 Mély víz az ember szájának beszéde, buzogó patak a bölcseségnek kútfeje.5 A gonosz személyének kedvezni nem jó, elfordítani az igazat az ítéletben.6 A bolondnak beszédei szereznek versengést, és az õ szája ütésekért kiált.7 A bolondnak szája az õ romlása, és az õ beszédei az õ életének tõre.8 A susárlónak beszédei hizelkedõk; és azok a szív belsejét áthatják.9 A ki lágyan viseli magát az õ dolgában, testvére annak, a ki tönkre tesz.10 Erõs torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.11 A gazdagnak vagyona az õ erõs városa, és mint a magas kõfal, az õ gondolatja szerint.12 A megromlás elõtt felfuvalkodik az ember elméje; a tisztesség elõtt pedig alázatosság van.13 A ki felel valamit, míg meg nem hallja, ez bolondság és gyalázatos rá nézve.14 A férfiú lelke elviseli a maga erõtlenségét; de a megtört lelket ki viseli el?